Magyarországon gesztenye-gyümölcstermesztés nem alakult ki, csak a termőtájakon fennmaradt ősi szórvány, liget-legelő és egyéb elegyes erdőkben levő állományok kiegyenlítetlen, gyenge minőségű termésének a begyűjtése folyt. Ezek természetesen nem gazdaságos ültetvények, hiszen bennük csak ősi gyűjtögető gazdálkodásra jellemző „fejszés” szelekció érvényesült. Ez abból állt, hogy a magról kelt, nagyon változékony populációból az alacsony termőképességű vagy rossz gyümölcsminőségű egyedeket kivágták.
A gesztenyefák többsége (81,3%) szórvány. E korszerűtlen termesztési forma, a mezőgazdasági üzemek fejlődésével – fokozott ütemben – felszámolásra kerül, az idős gesztenyeállományainknak erős csökkenése várható. Erre utal a szórvány állomány magasabb (81%) idős, termőkorú aránya.

Az összefüggő, nagyobb felületű gesztenyések kizárólag a Dunántúlon helyezkednek el. A termőtájak közül a nyugat-dunántúli a legjelentősebb, az ott elhelyezkedő 51%-nyi felület nagyobb részben Zala megyében található.
A termelés fejlesztése esetén célszerű az új ültetvények elhelyezésénél nagyobb arányokban a Zala- és Somogy megyei termőhelyeket előtérbe helyezni.

A dokumentum letölthető és nyomtatható verziója: kattintson ide...